Egy újabb ths töri!!!(Bebe=Betti,Panda=Andi:dcsak legyetek képbe)     

 Bettivel Németországba münk,méghozzá egy hétre,mert vmi rokona a BeBének ot él és velük fogunk találkozni,meg körül nézünk a városba ahuvá megyünk.Szállodába fogunk lakni.
   Felszálltunk a vonatra,és egy csomót utaztunk mire oda értünk.Azok az ismerősök, vagy kik ,az állomáson vártak ránk,és elkísértek a szállásunkra.A Hotelbe lecuccoltunk,majd körül néztünk és egy plakátra lettünk figyelmesek :
                 a TOKIO HOTEL koncertet ad
                 holnapután a sport-arénába és
                 1 hétig  ebben a  szállodában
                            tartózkodnak.
  - Ez szuper!!! mondtam
  - Jaja!!! mondta Betti
Nagyon megörültünk és mindenfele mászkáltunk hátha meglátjuk őket.Végül leültünk abban az előtér féleségben.Kis idő múlva kinyílt a bejárati ajtó és 3 ismeretlen ember toppant be, majd utánuk
Bill,Gustav,Georg és végül Tom. Egyből felpattantunk és odafutottunk.A fiúk csak mosolyogtak és adtak autogrammot,majd elindultak.Mi követtük őket,és a mi szobánk felé mentek.A szobájuk a mi szobánk mellett volt!!!!!!!! Bementünk a szobánkba,és hallottuk mit beszélnek a szomszédban. Azt hiszem Bill beszélt :
 - Láttad őket??
 - Helyesek nem?? mondta egy másik hang.
 - Aha!! És a szomszédban vannak! ez megint olyan Bill-es hang volt.
 - Szted rólunk beszélnek??? súgta Betti
 - Hát nagyon remélem!!!!! válaszoltam
Már kezdett sötétedni,úgyhogy lementünk kajálni.Leültünk egy asztalhoz miután választottunk vmi ennivalót. Épphogy neki láttunk,mikor Tom & Bill jött be.Ránk mosolyogtak,választottak kaját és leültek a mi asztalunkhoz.Bill szólalt meg először :
 - Ti vagytok most a szomszédaink!
Tom: - Nem ismerjük meg egymást??
 - JÓ!!!!!!!!!!!!!!!!! mondtuk szinte egyszerre Bettivel.
 - Oké,akkor gyertek át a szobánkba fél 8-ra! mondta Bill
 - Nyugi,Georg és Gustav nem lesznek ott,ők máshol vannak! nevetett Tom,majd felálltak és elmentek.
 - Hát ez állati!!! Mondtam fenn a szobánkban - Áthívtak!!! Bill és Tom!!
Türelmetlenül vártuk a fél 8-at és már egy órával elöbb elkészültünk.Nagyon izgultunk.
- 5 perc múlva fél 8!!! szólt Betti
- Oxi,induljunk! mondtam
Ott álltunk az ajtó elött és kopogtunk.=)
Tom nyitott ajtót:
- Sziasztok! Gyertek be! Bill még készülődik,a fürdőben van.A kupiért bocs!
- Semmi! mondta Betti
Bementünk a szobába és leültünk az ágyra.A fürdőből Bill kijött :
- Sziasztok!
- Helló! mondtuk Bettivel
- Na végre! szólalt meg Tom - Mit lehet ennyi ideig a tükör elött csinálni??
Bill ránézett a tesójára,de úgy mintha most látná először.
- Most mi van? kérdezte Tom a tesóját
- Semmi...!!!! kapta a választ
Utána egy csomót dumáltunk.Tommal naggyon jól kijöttünk,és asszem Bill és Betti is jól megvoltak.mivel szinte folyton röhögtek.Már baromi álmosak voltunk,szóval bealudtunk.Reggel mikor felébrettem 10 óra volt.Elköszöntünk és Tom megkérdezte :
- Nincs kedvetek ma 3kor eljönni velünk a vidámparkba??
- De szívesen!! válaszoltuk
- Jó akkor 3kor! köszönt Bill
Egy puszit nyomtunk a srácok arcára és elindultunk a szobánk felé.Bementünk a szobába és Betti megszólalt :
- Mit vegyek fel a vidámparkaba?
- Nem toom,de ezt még mindig nem hiszem el! mondtam
- Pedig igaz!Na jó,menjünk kajálni!
-Oxi!
Lementünk és csak Billre és Tomra tudtunk gondolni.Kaja után megdumáltuk h mibe fogunk menni és ki is sminkeltük magunkat.2 órakkor kopogtak az ajtón.
- Ugye nem mondják le?? pánikol Betti
- Nyugi!
Kinyitottam az ajtót,a srácok voltak.
-Figyu! kezdte Bill -Nem tudnánk most menni,ha kész vagytok? Mert lehet h 1 órával elöbb el kéne mennünk.
-Jó, mehetünk!! mosolyogtam
Hívtam Betti-t h menjünk.Már ki értünk az épületből mikor Betti megszólalt:
- Mi meg már azt hittük h le akarjátok mondani a programot!
- Ugyan! szólt Bill
- Egy randit sose mondanánk le!! vigyorodott el Tom
- Ezt most vehetjük randinak?Szuper!!! mondtam
A két srác nagyon boldognak tűnt.
- Ha nem baj,kocsval mennénk,mert úgy hamarabb ott lennénk! mondta Bill
- Jó,Persze! felelt Betti
Beültünk a kocsiba.A soffőr nagyon kedves volt velünk.Végre oda értünk.A fiúk kinyitották nekünk a kocsiajtót.Bementünk a vidámparkba és körülnéztünk.Tommal kinéztünk egy naggyon állat hullámvasutat.Hívtuk Bill-ékat is de ők azt mondták h nem nagyon mernek felülni.Inkább óriáskerekezni mentek.
- Legalább tudunk dumálni!! mondta Bill Bettinek,és elindultak az óriáskerék felé.A hullámvasút nagyon frankó volt.Amúgy is szeretek hullámvasútanzi,de hogy még Tommal !!! Végig röhögött és a mögöttünk ülő ember sikítását utánozta.Mikor kiszálltunk,elrohant egy árushoz és hozott egy baszott nagy adag kukoricát,és ennyit mondot:
- Imádom a pattogatott kukoricát! és nevetett
- Ezzel vhogy én is így vok! mondtam
Aztán láttuk h, Bettiék még mindig az óriáskereken ülnek,úgyhogy elmentünk egyet sétálni.Tom azzal hülyéskedett, h a szájába dobálta a kukoricát...de hamar abba hagyta,mert egy "jól sikerült" dobásnál majdnem megfulladt.=) Vissza felé,mármint az óriáskerék felé,már egymás kezét fogtuk.Pont velünk szembe jöttek Bettiék,ők is kézenfogva.A kukorica időközben elfogyott.Utána mind a 4-en felültünk vmi pörgős izéba,aztán meg dodgem-eztünk egy jót,majd be ültünk pizzázni az egyik kajáldába.Vissza a szállodánkba gyalog mentünk,elég messze volt,de egy olyan jó társaságban szinte repül az idő!
 Már majdnem a szállodánál voltunk,mikor Bill-nek megszólalt a mobilja.
- Igen? kérdezte a telefonba -Ja,szia! Mondjad! mondta és arrébb állt,hogy ne halljuk mit mond.Tom-ot is oda hívta.Bettivel egymásra néztünk.Bill-ék visszajöttek.
- Ki volt az? kérdeztem kíváncsian
- A menedzserünk. válaszolt Tom   - Egy interjúra kellett volna mennünk.
- Miért, már nem kell?? kérdeztem
- Lemondtuk! válaszolták a fiúk
- Miért? Miattunk nem kell!!! szólt Betti
- Mert egy randiról nem szokás lelépni!! mosolygott Tom
- Igen...de...  kezdtem,de Tom közbe szólt :
- Semmi "de" !!!
- Jó! Nem szóltam!! mondtam nevetve
Az este nagy részét eldumáltuk a srácokkal.de már elég álmosak voltunk, úgyhogy elbúcsúztunk.Bil még ezt mondta:
- Holnap gyertek ám el a koncertre!! Be fognak engedni titeket!
- Oké,ott leszünk! mondtuk
- Megint puszival búcsúztunk,de mostmár szájra.
- Jó éjt!  mondtuk
- Nektek is!
Reggel elég későn sikerült felkelnem.Betti ekkor már fel volt öltözve.Kikászálódtam az ágyból,átöltöztem miközben a tegnapi eseményekről beszéltünk.
- Na megyünk reggelizni? kérdeztem
- Reggelizni?! Talán inkább ebédelni nem?
Ránéztem az órára,és már dél is elmúlt.
- Ja,jó.Akorr ebédelni! Tök mind1!
Kaja után a koncertra készültünk,és eszembe jutott hogy azt se tudjuk hol van az az aréna.
- Hogy fogunk mi oda találni?? kérdeztem
- Nyugi! Bill nekem mindent elmagyarázott.
- Ja akkor jó!
Pár óra múlva indultunk a koncertre.Nem kellet sokat utaznunk.Leszálltunk a buszról és egy nagy épületet pillantottunk meg.Bementünk az épületbe,de ekkor döbbentünk rá h nincs is jegyünk.
- Most mi lesz? kérdezte Betti
Abban a pillanatban az a jegyellenőr,aki a jegyeket nézte intett nekünk. Oda mentünk.
- Ööö...Jó napot! köszöntem
Betti is köszönt és épp megkérdezte volna,h miért hívott ide minket,mikor a hapi azt mondta h kövessük.Bevezetett minket a színfalak mögé,ahol Tom és Bill vártak ránk.Köszöntünk egymásnak és megkérdeztünk h most mi van.
- Az az ember azért kísért ide titeket,mert megkértük rá. mondta Bill
- Jó,de nincs is... kezdte Betti
Igen,nincs jegyetek! Tudjuk. mondta Tom  - De nem is kell!
- Mi hívtunk meg titeket! folytatta Bill  - Szóval menjetek és álljatok be a legelső sorba! Jó? kérdezte Tom
Oxi!! mondtuk és elindultunk.Nagy nehezen sikerült bepréselni magunkat előre.Nem sokkal késöbb a koncert elkezdődött.NAgyon élveztük Bettivel!!!Az utolsó számuk után Georg és Gustav lementek a színpadról és csak Bill & Tom maradtak ott. Bill szólalt meg először:
- A most következő számot,nemrég írtuk a tesómmal Tommal,két lánynak, akiket ezen a héten ismertünk meg. Az egyik Betti; és itt Bill Betire nézett; akivel nagyon jókat beszélgettünk,és nagyon megszerettem.
- A másik lány,Betti barátnője: Andi  kezdte Tom,és itt ő is rám nézett. 
- Jókat szórakozunk együtt,és 2 nap alatt totál beleszerettem.
- És ezt a dalt nekik írtuk,a legszebb,legkedvesebb lányoknak akiket valaha megismertünk.elkezdték a dalt.Bill és Tom énekelt,de Tom gitározott is.Egy nem túl lassú és nem túl gyors szám volt,ami az elmúlt napokról,érzésekről szólt.Mikor vége lett a dalnak és egyben a koncertnek is,mentünk a fiúkhoz.Megláttam Tom-ot és elindúltam felé: - Szeretlek!!!!!!!! mondtam neki és megcsókoltam. Betti is ezt tette,de perzse Bill-el."Haza" fele együtt mentünk,de a szobákba már más felosztásba mentünk be.Betti Bill-el a mi szobánkba,Én Tommal a srácok szobájába....... =)   =)   =)   =)
Reggel elöbb ébrettem fel,mint Tom úgyhogy eldöntöttem, h hozok fel reggelit. Épp indultam volna,mikor egy összehajtogattot papírra lettem figyelmes.Elkezdtem olvasni.és a tegnapi dalnak a szövege volt.Végig olvastam és indúltam a kajáért.Mikor visszajöttem Tom épp öltözködött...
- Jó reggelt! köszönt
- Szia! Hoztam reggelit! mondtam
- Köszi,rendes vagy!!! Mit olvastál mielött lementél? kérdezte
- Ezt! és a kezébe nyomtam a papírt  - Megtarthatom?
- Persze! mosolygott Tom
Reggeli után megkerestük Bettiéket.Lent voltak épp ettek.Leültünk melléük és eldumáltunk.Épp kiakartunk menni a levegőre,mikor Betti egyik rokona jött be az épületbe.Integetett nekünk.
- Bocsi! Mindjárt jövünk! mondtuk a fiúknak, és oda mentünk.
ez nem az az ember volt aki kijött elénk a Pályaudvarra,hanem egy idős bácsi.
- Szerbusztok! köszönt -Eljöttök hozzánk ma? Csak erre a napra! Utána nyugottan bejárhatjátok a várost,vagy nem tudom mit csináltok. Na jöttök ?
- Hát..ööö... kezdte Betti  - De csak ma, úgy jó ?
- Persze hogy jó!!! Kapjátok a cuccotokat és menjünk!
- Most rögtön??? kérdeztük
- Miért mit gondoltál ???
- Jó mindjárt jövünk!
Intettünk Bill-éknek hogy jöjjenek fel.miközben néhány cuccot a tatyónkba dobtunk elmondtuk nekik h most el kell mennünk.
- Ugye nem baj??? kérdeztük
- Dehogy is!!! semmi baj. mondta Tom
 - akkor jó! Mondtam.
- sztem legkésöbb 9-re visszajövünk.Itt lesztek?
- aha! mondta Bill
- jó akkor menjünk.mondta Betti
- Sziasztok!!! Majd jövünk!
elindultunk.a bácsi kocsijával mentünk.egy kis kertes ház elött álltunk meg.Kiszálltunk és a kapuból egy néni integetett.Valószínüleg a bácsi felesége volt.
Régi ismerősként köszöntött minket,igaz h még Betti is most találkozott vele életében először, de Persze képeken már látta.
Bementünk a házba és beszélgettünk.Láttam Bettin hogy már szívesen lelépne.Vhogy én is így voltam ezzel.pedig még 1 órája sem voltunk ott.A következö órák is dög unalmasak voltak:Ősrégi képeket nézegettünk,gyerekkori történeteket hallgatunk,majdem az egész élettörténetüket elmondták, meg hasonlók.Bettivel sokszor váltottunk egy olyan "kikészülök" pillantást.Mikor már 7 óra körül  volt Betti félbeszakított egy "rém izgalmas" történetet: - öhm...elnézést de nekünk már mennünk kéne...mert ma korán keltünk fel és hát álmosak vagyunk...és holnap még meg szeretnénk nézni egy...múzeumot...és képes lapot is szeretnénk küldeni...
 - Rendben menjetek csak! DE azért jól éreztétek magatokat?? kérdezte a néni.
- Persze!! Nagyon ööö...élveztük!  Válaszoltam.
A bácsi kirakott minket a szálloda elött.elköszöntünk és ezt kérdeztem Bettitől: - Hogy tudtál ennyi marhaságot mondani annak a néninek?? múzeumba menni meg ilyenek! Majdnem elröhögtem magam!!
- Ez csak úgy jött!mosolygott Betti.Már plafonon voltam tőlük!!!mondta
- Na,jó menjünk keressük meg a fiúkat!
- Oxi!! mondtam.
nem kellet sokáig keresni őket.Az elötérben ültek.Ránk vártak.
- Sziasztok!!! köszöntünk.
- Hello!!! mondták
elindultunk felfelé. - Na,mit csináltatok?? kérdezte Bill
- hallgattuk a 100 éves történeteket és fekete fehér fotókat nézegettünk.ezen kívül a néninek szófosása volt és nem lehetett leállítani.halálosan élveztük!! mondtam.
Tom és Bill elkezdtek röhögni.- Az tényleg szuper lehetett!!! Nevetett Tom
- Az hát!! mondta Betti.
Le tettük a cumónkat és ledöltem az ágyra.
Nem akarjátok megismerni Georg-ot és Gustav-ot?? kérdezte Bill.
- Jó! persze! Menjünk! mondta Betti
- Mehetünk! ültem fel.
Nagyon jófejek voltak Gustav-ék! Nem gondoltam volna Georg-ról h ilyen...hogy is mondjam...normális.el marhultunk velük.
hajnali 3 körül értünk be Bettivel a szobánkba.Egyből elaludtunk.
Reggel 8 kor arra ébredtünk hogy csörög Betti mobilja.
Felvette és Kihangosította.az Anyukája volt.
- Ma haza kéne jönnötök mert David bácsi(az a bácsi akiknél tegnap voltunk) egyik rokonával vmi történt és holnap utazik és nem tudna kikísérni a vonathoz,Csak ma. 6-kor indul a vonatotok.Muszáj hazajönnötök!Sajnálom! Most le kell tegyelek! Vigyázzatok magatokra!! Szia!
- hát ez marha Jó!! dühöngött Betti.nem hiszem el!
Annak a David bácsinak vagy ki a szarnak pont most kell elmennie Mi?? Nem igazság!!
- Nyugodj már le!!! szóltam rá
Elöször is Keltsük fel a fiúkat és mondjuk el nekik h mi van.
töltsük eggyütt velüka napot mert ki tudja mikor látjuk őket megint!!
- jó igazad van!! mondta Betti
a 2 srác még nagyban aludt de felkeltettük őket, és elmondtuk h el kell mennünk. A fiúk eléggé letörtek a hír hallatán.
- Ne kenödjetek már így el!!  próbáltam őket vidítani
- Legalább addig menjünk ki a parkba és legyünk együtt!!!
- Még be is kéne pakolnunk! szólt elkeseredetten Betti.
- Akkor segítsetek be pakolni!
- oké menjünk!
Be baszkodtuk a cuccainkat a böröndbe és kimentünk a parkba.
4 óráig elnevetgéltünk de aztán már el kellet indulnunk.
Busszal mentünk ki a pályaudvarra.
leültünk a böröndjeinkre és felidéztük az elmúlt napok eseményeit és telefonszámot cseréltünk.Bejött az állomásra a vonat.
Tom rámnézett megölelt majd megcsókolt és ezt mondta:
- Biztos vagyok benne h fogunk majd még Találkozni! Majd felhívlak meg minden!! Szeretlek!!!
- Én is nagyon Szeretlek!!  egymás szemébe néztünk és még egy utolsó csókot adtunk egymásnak.Fel kellet szállni a vonatra.Bettivel felszálltunk a vonatra és leültünk az egyik fülkébe.Integettünk A srácoknak akik próbáltak mosolyogni.a szerelvény elindult és csak nézem a távolodó Tom-ot amig láttam,utána már csak a fák és a házak elmosodott képét láttam.Ránéztem Bettire aki a földet bámulta.Billre gondolt...
belenyúltam a Zsebembe és egy papír volt benne,az a papír amin a nekünk írt dal szövege volt.egymásután legalább 4 szer elolvastam majd oda adtam Bettinek.Mikor vissza adta eltettem a táskámba.Az út nagyon hosszú volt hazáig...
Mikor le szálltunk a vonatrol csodálatos meglepetésben volt részünk!!! Bill és Tom ott álltak elöttünk és csak nevettek majd ezt mondták: - Repülövel jöttünk...rájöttünk hogy nem engedhetünk titeket el csak így! mondta Bill
- igen és nekünk együtt kell maradnunk!!! mondta nekem Tom
- és persze nekünk is! Mondta Bill Bettinek.
Egymásra néztünk Bettivel,majd megcsókoltuk a szerelmünket.
                         
                            VÉGE
  
                                                           "Panda"