Tokio Hotel:utálatból szerelem! november 03.

7.rész:

-Jól aludtál?-kérdezte Tom.

-Persze,és Te?

-Én egész éjjel veled álmodtam,ugyhogy nagyon jól-mosolygott.Persze mint mindig,piros lett az arcom elég rendesen,de nem mondtam semmit.

-Gondolkoztál azon a mit tegnap a parkban mondtam?

-Igen,de nem tudom hogy most mi legyen.És mi lesz ha Zoli felkeres?Azt nem élném túl!Nem biztos hogy újra elküldeném!

-De megcsalt!Képes vagy ezek után még kibékülni vele?Ez egy szemét!Ha valaki igazán szeret valakit,akkor az nem csalja meg a másikat!Áhhh,én nem értelek Téged.-Tom kiment a szobából,és újra olyan szomorú arcot vágott mint azelött.Nem akartam hogy haragudjon Rám.

-Tom-szaladtam utána-kérlek ne haragudj,de Nekem még túl korai lenne,ha járnék egy másik fiúval!

-Megértem,de én akkoris segíteni akarok!-megint megcsókolt,de én ellöktem.

-Hát nem érted?Most mondtam az elöbb hogy nem fog menni egy másik fiúval egyenlőre!Mindegy,hagyjuk,nincs értelme ennek az egész beszélgetésnek.-elrohantam,és bementem a szobámba,de mielött levetettem volna magam az ágyra, meghökkentő képet láttam magam elött.Barbi teljesen pucéran fetrengett Billel az ágyon.Kimentem,mert nem igazán volt kellemes ott bennt.Természetesen ahogy szaladtam a folyosón,(mert nem igazán akartam hogy vki meglásson egyszál hálóingben)beleütköztem Tomba.Megint ugyanaz mint amikor elöször találkoztunk,de most elég gyorsan le szállt Rólam.

-Ne haragudj-mondta.

-Nem haragszom,és semmiért sem haragszom!Szeretném ha eljönnél Velem sétálni.A szobám ugyanis eléggé le van foglalva.A drága testvérkéd ott hempereg az én drága barátnőmmel,és nem akarok zavarni.

-Ha akarod,átjöhetsz hozzánk is.Ottkint úgyis esik az eső.Tévézhetnénk.Vagy amit szeretnél.

-Rendben,jó ötlet.A ruháim úgyis Barbiéknál vannak.

Lementünk az ő szobájukhoz,és rendeltünk egy hatalmas fagyi adagot.Egy tálba hozták ki,és csak egy kanállal,ezért egymás után ettünk.Véletlenül leejtettem a földre a távirányítót,és mind a ketten le akartunk hajolni érte,de összeütközött a fejünk.Vagyis jobban mondva a szánk.Tágranyilt szemekkel néztem Tomra,és ő mégjobban oda nyomta a száját az enyémhez.Nem igazán ellenkeztem………Fél perces csókolózás után abbahagytuk,és Ő rámmosolygott.Nagyon aranyos volt,és el is felejtettem Zolit arra az időre.Odahajoltam hozzá,és adtam a szájára még egy puszit.Nagyon boldognak látszott,de én még boldogabb voltam.Legalábba arra az időre el tudtam felejteni Zolit.Sőt,amikor velem volt Tom,akkor sosem jutott eszembe.Aznap végig együtt voltunk,és mivel más lehetőségünk nem igen volt,ezért végig a szobában feküdtünk,és fagyit ettünk.

-Nem akarok soha többet arra a szemétre gondolni!-meglepődött Tom-igazad van,sohasem tudnék neki megbocsátani,bár elég nehéz lenne nem megbocsátani.Nagyon szeretek veled lenni,és remélem,hogy én is meg tudlak majd szeretni egyszer.De mi lesz ha vissza kell mennünk?

-Ne aggódj ezen!Most még sokáig velem,vagyis velünk leszel,ugyhogy addig ne gondolj másra!

Átölelt,és nagyon aranyos volt,imádtam!