Az ablak nem nyílik ki többé.
Itt bent minden olyan üres nélküled,
és előttem ellobban az utolsó gyertyaláng.
Egy örökkévalóság óta várok már,
de végre közeleg a perc.
Odakint gyülekeznek a sötét fellegek.

Át kell jutnom a monszunon,
az egész világon túlra,
az idő végezetéig, oda ahol többé már nem esik az eső. A viharral dacolva, a szakadék szélén, és ha már nem bírom tovább, akkor arra gondolok,
hogy egyszer majd együtt rohanunk
át a monszunon.
És minden rendben lesz...

Egy félhold bukik alá lassan a horizonton.
Vajon rád is ugyanígy ragyogott?
És vajon megtartja, amit nekem ígért?
Tudom, hogy egyszer megtalállak.
Hallom a nevedet az orkán zúgásában,
és még erősebben gondolok rád.

Át kell jutnom a monszunon,
az egész világon túlra,
az idő végezetéig, oda ahol többé már nem esik az eső. A viharral dacolva, a szakadék szélén, és ha már nem bírom tovább, akkor arra gondolok,
hogy egyszer majd együtt rohanunk, mert
már semmi nem állíthat meg minket -
a monszunon át.

Héj
Héj

Átküzdöm magam minden akadályon,
míg az ajtó mögé nem érek.
Legyőzöm, ami szembeszáll velünk,
és akkor végre eljutok hozzád.

És akkor minden rendben lesz
Akkor minden rendben lesz
Minden rendben lesz
Rendben lesz.

Át kell jutnom a monszunon,
az egész világon túlra,
az idő végezetéig, oda ahol többé már nem esik az eső. A viharral dacolva, a szakadék szélén, és ha már nem bírok gondolkodni, akkor arra gondolok,
hogy egyszer majd együtt rohanunk, mert
már semmi nem állíthat meg minket -
a monszunon át,
a monszunon át.

És akkor minden rendben lesz.
Csak át kell jutnunk a monszunon.
És akkor minden rendben lesz.